A szülinapi ünnepségsorozat első felvonása lezajlott az elmúlt két hét során. Erről minden évben beszámolok, hogy a család három tagja novemberi: Nóri nyitja a sort november 4-gyel, a férjem következik 9-én, végül Zsófi 14-én – és majd legközelebb december 30-án tortázunk, Bálint született akkor.
Ezúttal Nórit nem negyedikén ünnepeltük, mivel életvitel-szerűen immár Budapesten lakik, 6-án, pénteken jött haza. Érkezése előtt Bencével és Zsófival vásároltunk hat darab világító rudat (glow stick, you know), mert a gyerekek azt találták ki, hogy majd ezekkel előugrunk a sötétből, és nem túlságosan, de azért megijesztjük, na jó, inkább meglepjük az ünnepeltet.
Hát ki gondolta volna, hogy aznap este késik a pesti busz, fél órát ücsörögtünk a sötétben, mire hallottuk, hogy nyílik a kapu. Akkor indítottuk kedvenc boldogszülinapos zenénket, és megtörtük a rudakat. Neonszínű fényár borult a konyhára, rögtönzött koreográfiánkat rögzítette a belépő telefonja, mert a keze ügyében volt, és gyorsan tudott reagálni meglepő produkciónkra.
Mivel már késő volt – háromnegyed tíz -, az ajándékot átadtuk, de a tortázást másnapra halasztottuk, pár barátot hívtunk a családi kört kiegészítendő. Gyorsan összedobtam kedvenc spanyol halsalátánkat, ami anno Sevillába juttatott, egy adag görög húsgombócot, amelynek receptjét még nem tettem fel ide, továbbá lepénykenyeret és mártogatósokat.
![SAM_0054]()
Persze, finomak voltak ezek is, de úgyis mindenki a tortát várta, ami ezúttal sütőtökös gyümölcsös volt, a krémsajtos-tejszínes krémben volt a sütőtök, a tetejét gyümölcsökkel díszítettük, még friss málnát is hozott a Málnás Miki erre az alkalomra.
![SAM_0074]()
Lány tortával.
Ja igen, a pezsgőnk meg Kreinbacher. Mert amióta kóstoltuk, azóta ez az igazi pezsgő, meg még a Villa Sandi.
![SAM_0059]()
Lány pezsgővel.
Ezzel megkezdődött az év végi ünnepségsorozat, ami 9-én, hétfőn folytatódott egy újabb tortával. A sokak által kedvelt csokis pitét kapta emberem, mécsessel kirakott 44 mellé.
![SAM_0131]()
Aztán Zsófi következett, de az ő szülinapjának külön bejegyzést szentelek, mert meg akarom osztani veletek a mascarponés Oreo torta receptjét. Mert azt kérte.
Ezúttal Nórit nem negyedikén ünnepeltük, mivel életvitel-szerűen immár Budapesten lakik, 6-án, pénteken jött haza. Érkezése előtt Bencével és Zsófival vásároltunk hat darab világító rudat (glow stick, you know), mert a gyerekek azt találták ki, hogy majd ezekkel előugrunk a sötétből, és nem túlságosan, de azért megijesztjük, na jó, inkább meglepjük az ünnepeltet.
Hát ki gondolta volna, hogy aznap este késik a pesti busz, fél órát ücsörögtünk a sötétben, mire hallottuk, hogy nyílik a kapu. Akkor indítottuk kedvenc boldogszülinapos zenénket, és megtörtük a rudakat. Neonszínű fényár borult a konyhára, rögtönzött koreográfiánkat rögzítette a belépő telefonja, mert a keze ügyében volt, és gyorsan tudott reagálni meglepő produkciónkra.
Mivel már késő volt – háromnegyed tíz -, az ajándékot átadtuk, de a tortázást másnapra halasztottuk, pár barátot hívtunk a családi kört kiegészítendő. Gyorsan összedobtam kedvenc spanyol halsalátánkat, ami anno Sevillába juttatott, egy adag görög húsgombócot, amelynek receptjét még nem tettem fel ide, továbbá lepénykenyeret és mártogatósokat.
Persze, finomak voltak ezek is, de úgyis mindenki a tortát várta, ami ezúttal sütőtökös gyümölcsös volt, a krémsajtos-tejszínes krémben volt a sütőtök, a tetejét gyümölcsökkel díszítettük, még friss málnát is hozott a Málnás Miki erre az alkalomra.
Lány tortával.Ja igen, a pezsgőnk meg Kreinbacher. Mert amióta kóstoltuk, azóta ez az igazi pezsgő, meg még a Villa Sandi.
Lány pezsgővel.Ezzel megkezdődött az év végi ünnepségsorozat, ami 9-én, hétfőn folytatódott egy újabb tortával. A sokak által kedvelt csokis pitét kapta emberem, mécsessel kirakott 44 mellé.
Aztán Zsófi következett, de az ő szülinapjának külön bejegyzést szentelek, mert meg akarom osztani veletek a mascarponés Oreo torta receptjét. Mert azt kérte.